Pápáról



Az egykor bővízű Tapolca-patak völgyében, a Pápai-síkság középpontjában található, a Bakony hegység és a Kisalföld találkozásánál.

A helytörténészek többsége egyetért abban, hogy a városnév személynévi eredetű: Popo bajor lovagról kapta a nevét, aki az államalapítás korában a mai város helyén kialakult udvarház elöljárója lehetett. A legelfogadottabb feltevés szerint Gizella királyné kíséretével érkezett Magyarországra, de van olyan nézet, amely szerint a lovag a honfoglalás előtt, még a Frank Őrgrófság korában élt itt. Valószínűleg tőle származott a Pápa nemzetség, melynek a későbbi századokban a város környékén voltak birtokai. A német eredet mellett szól, hogy középkori német nyelvű metszeteken Poppo vagy Poppa néven jelzik a várost.

Pápa város nevezetességei közé tartozik a katolikus nagytemplom, amelyet 1774-ben gróf Eszterházy Károly egri püspök, pápai földesúr költségén kezdtek el építeni, Fellner Jakab uradalmi építész tervei alapján. Fellner halála után az építkezést Grossmann József vezette. A templom 15 év alatt épült fel. A végleges díszítések elkészülte után, 1795. május 3-án szentelte fel Pierer József püspök.

A város nevezetessége még a Kékfestő Múzeum, ami szinte tökéletesen mutatja be a kor híres mesterséget, a kékfestést.

A Fő tér és a Fő utca sarkán áll egy épület, amely nevét az Esterházy-család címerében szereplő madárról kapta: a Griff szálló. Sokáig beszálló vendéglő volt. Nagy tánctermében egykor nagy bálok, előadások és zenés estek zajlottak. Testőrtiszt korában itt járta a táncot Kisfaludy Sándor költő-író későbbi hitvesével, Szegedy Rózával, és itt lobbant szerelemre egy színésznő iránt, majd ábrándult ki pár nap múltán és írta meg "Szín és való" című versét 1842-ben egy pápai diák, Petőfi Sándor. Az épületet a rendszerváltás után helyreállították és ismét szállóvendégeket fogad.

A város másik jellegzetessége, az Esterházy-kastély az egykori vár alapjainak felhasználásával épült fel. Az 1740-as évektől a kor egyik nagy építésze, Franz Anton Pilgram tervei szerint kezdték kastéllyá átépíteni a városban egykoron álló várat. Pilgram rokokóba hajló barokk tervezetét a kastély múzeumi részének úgynevezett Nádor-termében függő pannó ábrázolja. Az épület - az alapként felhasznált várfalak elhelyezkedése miatt - kissé szabálytalan "U" alakjával északról lezárja a Fő teret. A két szárny manzardtetős sarokrizalitokkal végződik, és az egész épületet a mértéktartóan alkalmazott díszek teszik változatos megjelenésűvé. Az épület jelenleg felújítás alatt áll, a már megújult barokk főúri enteriőr terek 2014. májusától előzetes bejelentkezés alapján tárlatvezetéssel látogathatók.

A református templom a belváros közepén, a Március 15. téren, az 1531-ben alapított Pápai Református Kollégium mellett található. Az 1931-ben lebontott Jókai Színház helyén épült fel 1931-1934 között Dudás Kálmán építész tervei alapján Pápa második legjelentősebb és leghíresebb, új neobarokk stílusú református temploma. Az épület főhomlokzatán az oszlopos, erkélyes főbejárat felett íves oromzat köti össze a négyzet alaprajzú kétrészes, sisakkal fedett tornyokat. Az épületben 1250 ülőhely van. A templomot 1941-ben szentelték fel.



Pápával kapcsolatban gyakran említik a soktornyú jelzőt: bármely irányból közelít ugyanis az ember a városhoz, először a tornyait látja meg. A belváros egy-, legfeljebb kétemeletes házai közül valóban magasan kiemelkednek a nagyobb templomok tornyai, és bár a lakótelepek felépülése óta a fenti állítás nem feltétlenül igaz, a templomtornyok ma is a városkép meghatározó jegyét képezik.